Sherlock I. évad (2010)

Újabb feldolgozás készült Sir Arthur Conan Doyle híres írásából, a nyomozó Sherlock Holmes kalandjairól. Ezúttal egy 3 részes sorozatot készítettek, de nem amerikai 40 perces epizódokról van szó. Egy-egy rész addig leköti a nézőket, mint egy mozifilm.

Több kritika szólt arról, hogy így a karakterek „nem égnek ki”. Ezzel azért értek egyet, mivel nem egy sorozatnál tapasztaltam a karakterek „elfásulását”, mikor az írók már nem tudnak mit kitalálni. Szerencsére nem ez történt Sherlock környezetével. Annyi változás történt, hogy az egész történetet áthelyezték napjaink Angliájába (meglehetősen kreatívan).

A rajongókban lehet már felmerülhetett az a kérdés, hogy mit tenne Sherlock Holmes a mi időnkben. A válasz: ugyanazt. Nyomozna. Egy kis segítséggel (persze Dr. Watson mellett). A XXI. századi Sherlock Holmes felhasználja a technika legújabb vívmányait a nyomozás során (pl.: okostelefon, GPS, internet, stb.), de persze a sikert itt is csavaros agya hozza el számára. A részek során az ún. következtetés elméletét alkalmazza sikerrel.

Sherlock és Watson szerepére remek színészeket találtak, Benedict Cumberbatch és Martin Freeman zseniálisan alakítja a  modern kori nyomozópárost. Érdekesség, hogy nem csak ebben az egy produkcióban láthatjuk őket együtt. A év végén bemutatásra kerülő Hobbit c. filmben Freeman játssza az ifjú Bilbót, míg Cumberatch a hangját kölcsönzi Dol Guldur nekromantájának. A sorozatban nyújtott teljesítményük alapján szerintem nem fognak csalódást okozni.

Nekem igazán tetszettek az egyes jelenetek alatt futó zenék, legjobban a finálé végén illeszkedik a történésekhez a dallam. A zene mellett a díszlettekkel sem volt baj, abszolút reális képet kapunk a mai Londonról (a Baker Street mondjuk lehetett volna kicsit barátságosabb, de hát semmi sem lehet tökéletes).

A sorozat javára írom, hogy nem csak egy újabb krimisorozat. A részek elejüktől a végükig fenn tartják az érdeklődést a nyomozás iránt, valamint úton-útfélen még poénokat is kapunk. Azoknak is bátran ajánlani tudom, akik kicsit viszolyognak a műfajtól, mivel nem fog csalódást okozni.

The Babysitters (2007)

Ezúttal egy kissé "régebbi" film került a látóterembe. Mivel magyar felirat nem volt hozzá, úgy döntöttem, elkészítem hozzá én magam. Egy-két hetes fordítás után el is készült életem első felirata. Nézzük, hogy mihez is.

Az egész történet egy átlagos amerikai kertvárosban játszódik, átlagos emberek szereplésével. Mint ahogy a cím is mutatja, a történet alakulásában a bébiszitterkedés játszik óriási szerepet. Méghozzá akkorát, hogy a főszereplő lányunk, Shirley életét elég alaposan felkavarja. Kezdetben hősnőnk a továbbtanulásra gyűjti szorgalmasan a pénzt, emellett a suliban is hajtani próbál. A film végére pedig már egy egész hálózatot kapunk a "szakmából". Azonban ez a szolgáltatás mást is takar, és igen, legyünk pejoratívak a szó legnemesebb értelmében. Nos az átlagos családapákat nem kell kényszeríteni, hogy munka után hazavigyék a lányokat, mikor is kapnak egy kis extra szolgáltatást. 

A szereplőgárda nem ismert, az egyik családapát játszó John Leguizamót (Vészhelyzet, Kutyaszorítóban) kiemelném, ő igazán hitelesen játssza a 15 év után újra szerelembe eső férfit. A főszereplő Katherine Waterston jól adja vissza diáklányunk átváltozását.

A filmben technikailag ami pozitívum még az a kameraman és a vágó munkája, amely jól illeszkedik a film enyhe muzsikájához a háttérben. A filmzene egyébként nem egy nagy durranás, tele van fiatalos, pörgő zeneszámokkal, de semmi extra.

Én azért néztem meg ezt a filmet, mert kíváncsi voltam, hogyan végződik majd. Lebukik vajon mindenki, vagy évek múlva mosolyognak majd a múlton? Annyit elárulok, hogy sikerült meglepniük. Mindenesetre remek képet kaphatunk arról, hogy a pénz mennyire befolyásolhatja a személyiségünket, legyünk akár szorgalmasan tanuló, jól nevelt diákok vagy többgyermekes családapák (bár ők adják a pénzt).

Trónok harca I. évad Score (2011-2012)

Szenvedélyes zenehallgatóként és filmnézőként a filmzenék olyannyira felkeltik az érdeklődésemet, mint maga a film/ sorozat. Nem történt ez máshogyan a Trónok harca esetében sem. A részek nézése közben fel-fel figyelek a háttérben szóló muzsikára, és akkor nyeri el a tetszésemet, ha a dallam hibátlanul illik a jelenethez. 

A Trónok harca score-nak a megalkotása Ramin Djawadi nevéhez fűződik, akinek keze alól olyan filmek zenéi kerültek ki, mint például a Vasember vagy a Titánok harca, de a Szökés c. sorozatnak is ő komponált. Annak ellenére, hogy  Djawadi nem rendelkezik akkora hírnévvel és befolyással, mint mondjuk Hans Zimmer vagy John Williams, úgy vélem sikerólt a követelményeknek megfelelően teljesítenie. 

A számok közül ami leginkább feltűnik a nézőknek, az az intro alatt futó zene, vagyis  a "Main Title". Ez a track remekül illeszkedik az amúgy igényesen megalkotott animációhoz, ami végig vezet bennünket a történet helyszínein (ezt a részt nem sokan tekerhetik el).

Mint minden filmzene esetében, több számot egymáshoz tudunk kötni. Észak és a Starkok világához íródott pl.: a "Goodbye Brother" vagy a "Winter Is Coming". A kissé melegebb égtájakon játszódó jelentek olyan zenei hátteret kaptak, mint a "Love In The Eyes" és a "To Vaes Dothrak". Djawadi a jelentősebb jeleneteknél sem fogta vissza magát, ez vezetett a "King Of The North" vagy a Fire And Blood" c. számok születéséhez.

Végül szavak helyett egy kis ízelítő:

Trónok harca I. évad (2011)

Hol is kezdjem? George R. R. Martin művét az HBO tévécsatorna filmesítette meg, az első részt 2011 áprilisában adták le. Az első részeket még "csak" 2 millióan követték, de a fináléra már 3 millió néző kapcsolt oda. 

Az HBO nevéhez hűen egy újabb remekművet adott ki a kezei közül. Mind a szereplőválogatás, mind a helyszínek, a könyvhű környezet a csatorna teljes támogatását mutatja a 10 részen keresztül. Úgy vélem, még aki laikusként is belenézne egy-két jelentbe, az is azt mondaná, hogy igen, erre tényleg rászánták azt a pénzt.

A helyszínek valóban csodálatosak, nem makettek, és nem green-screen. A szereplők valóban ott sültek a napon és tényleg -18 fokban forgattak egy várban. A készítők minden apróságra figyeltek, a korhű jelmezekre, a sminkre, a díszletre.

Úgy gondolom, a szereplőválogatás jó eredménnyel zárult, nem tudnék felsorolni olyan színészt/színésznőt, akinek az alakítása ne tetszett volna. Nálam igazából nincs olyan, hogy én nem így képzeltem el őt, ezért nem hiteles vagy xy sokkal jobb lett volna. Munkájuk gyümölcsét dicséri, hogy rengeteg  díjat zsebelt be a sorozat és számtalan jelölést.

Negatívumként azt említeném meg, hogy szerintem a sorozatnak nincs szüksége a plusz szexjelenetekre, hogy szeressék. Az első rész igencsak nehezen volt feldolgozható annak, aki nem olvasta előtte a könyvet, a rengeteg szereplő- , helynév miatt. De a fináléra ez a probléma biztosan megoldódik, ha az emberrel figyelemmel kíséri a történéseket.

A könyv olvasói igazán örülhetnek, hogy kedvenc könyvünk világa ilyen formában kelt életre.

George R. R. Martin: Trónok harca (2008)

Pont ma fejeztem be a sokkötetes sorozat első részét. Először a horvát tengerparton hallottam róla a nyaralás alatt. Az egyik ismerősöm olvasta buzgón a vaskos kötetet, bár már nem tudnám megmondani, pontosan a sorozat melyik darabja volt. Megkérdezte tőlem, hogy nem ismerem-e, vagy hallottam-e róla egyáltalán. Akkor nemmel feleltem, de tudtam, annyira sikeres lett a nagy közönség előtt, hogy már sorozatot is készítettek belőle. 

Tavasszal kezdtem el nézni a sorozat első évadot, és az tűnt fel egy idő után, hogy kettesével-hármasával nézem az epizódokat. A nyáron pedig születésnapom után megvettem az első részt. Elkezdtem olvasni, és bár tudtam, mi fog történni, nagy hévvel olvastam a történetet. A végén már sajnáltam, hogy vége lett, alig várom a következő kötetet. Nos, ennyit bevezetőnek.

A kötetben 8 karakteren(4-4 szereplő mindkét nemből) keresztül láthatjuk az események alakulását. Azt negatívumként hoznám fel, hogy kicsit többet bújunk Eddard Stark és felesége bőrébe, mint a többi szereplőiébe. De erre magyarázatnak elfogadható, hogy a szálak Lord Stark körül forognak, ezért érthető, ha több a mondanivalója. A fejezetek néhol rövidebbek, néhol hosszabbak, így változó ütemben haladhatunk a sztorival.

Én úgy vettem észre, hogy bármelyik szereplő volt a porondon, együtt lehetett érezni vele, mintha már évek óta ismernéd és a regény közepére felveszed velük a ritmust, sőt akár meg is érted a döntéseit, ahogy a fejükbe látsz. A könyv végére a karakterek remekül formálódnak, nagyszerű fejlődéseknek lehetünk a tanúi. Az ifjú Robb Stark, fiúból hadvezérré érik, míg a száműzött Daenerys hercegnő hogyan válik megfélemlített kislányból vezetővé. 

Kíváncsi vagyok, ha valamelyik következő könyvben egy teljesen negatív szereplő gondolataiba is bepillantást kaphatunk, hogyan fogja az író "megszerettetni" az olvasóival. 

A Trónok harcában egy középkori világ tárul  szemünk elé, kisebb-nagyobb fantasy elemekkel.  A könyv olvasása során így több középkori szokással is megismerkedhetünk, ami mutatja Martin felkészültségét a korszakot illetően. A legtöbb ismertető, kritika Tolkiennal  hasonlítja össze Westeros földjét, de én ezt megvétóznám. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, hanem mindegyik egyedi. Nem mondanám teljesen fantasynak sem a sorozatot, mivel Középfölde minden jelentéről süt a fantasy, én azonban nem ezt tapasztaltam  Martin művében. Némelyik jelenet tipikus középkori jelenet (pl.: a lovagi torna, vagy a királyi meghallgatás), csak meg van spékelve kis fantasyval.

A könyv gyorsan olvasható, a párbeszédek felépítettek, a táj leírások sem hosszúak vagy vontatottak. A figyelmes embereknek fel fog tűnni pár nyomdai hiba, de ez ekkora terjedelem után megbocsátható. Több helyen is olvastam, hogy nem elégedettek a magyar fordítással. Ezt én nem tudom megmondani, mivel csak a magyar változatot olvastam, de véleményem szerint a fordítás nem volt rossz, a stílust, amit Martin képvisel, megfelelően átadta (a korhű szöveg környezet érezhető volt). Az író számlájára írom, hogy a hatalmas világot, amelyet kitalált, nem hagyja "üresen". Nem csak megtölti szereplőkkel, helyszínekkel és történelemmel, hanem megtölti azt élettel. A szereplők által elmesélt történetek, legendák és titkok kibővítik Westeros világát.

A könyv terjedelmessége ellenére azoknak is ajánlom, akik egyébként nem vesznek könyvet a kezükbe. Akik vacillálnak, javaslom nézzék meg az első egy-két részt a sorozatból, mert a sorozat elég könyv hűre sikerült. Ha úgy fejezik be, hogy várják a folytatást, bátran vegyék a kezükbe a könyvet is, megéri.