Pont ma fejeztem be a sokkötetes sorozat első részét. Először a horvát tengerparton hallottam róla a nyaralás alatt. Az egyik ismerősöm olvasta buzgón a vaskos kötetet, bár már nem tudnám megmondani, pontosan a sorozat melyik darabja volt. Megkérdezte tőlem, hogy nem ismerem-e, vagy hallottam-e róla egyáltalán. Akkor nemmel feleltem, de tudtam, annyira sikeres lett a nagy közönség előtt, hogy már sorozatot is készítettek belőle.
Tavasszal kezdtem el nézni a sorozat első évadot, és az tűnt fel egy idő után, hogy kettesével-hármasával nézem az epizódokat. A nyáron pedig születésnapom után megvettem az első részt. Elkezdtem olvasni, és bár tudtam, mi fog történni, nagy hévvel olvastam a történetet. A végén már sajnáltam, hogy vége lett, alig várom a következő kötetet. Nos, ennyit bevezetőnek.
A kötetben 8 karakteren(4-4 szereplő mindkét nemből) keresztül láthatjuk az események alakulását. Azt negatívumként hoznám fel, hogy kicsit többet bújunk Eddard Stark és felesége bőrébe, mint a többi szereplőiébe. De erre magyarázatnak elfogadható, hogy a szálak Lord Stark körül forognak, ezért érthető, ha több a mondanivalója. A fejezetek néhol rövidebbek, néhol hosszabbak, így változó ütemben haladhatunk a sztorival.
Én úgy vettem észre, hogy bármelyik szereplő volt a porondon, együtt lehetett érezni vele, mintha már évek óta ismernéd és a regény közepére felveszed velük a ritmust, sőt akár meg is érted a döntéseit, ahogy a fejükbe látsz. A könyv végére a karakterek remekül formálódnak, nagyszerű fejlődéseknek lehetünk a tanúi. Az ifjú Robb Stark, fiúból hadvezérré érik, míg a száműzött Daenerys hercegnő hogyan válik megfélemlített kislányból vezetővé.
Kíváncsi vagyok, ha valamelyik következő könyvben egy teljesen negatív szereplő gondolataiba is bepillantást kaphatunk, hogyan fogja az író "megszerettetni" az olvasóival.
A Trónok harcában egy középkori világ tárul szemünk elé, kisebb-nagyobb fantasy elemekkel. A könyv olvasása során így több középkori szokással is megismerkedhetünk, ami mutatja Martin felkészültségét a korszakot illetően. A legtöbb ismertető, kritika Tolkiennal hasonlítja össze Westeros földjét, de én ezt megvétóznám. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, hanem mindegyik egyedi. Nem mondanám teljesen fantasynak sem a sorozatot, mivel Középfölde minden jelentéről süt a fantasy, én azonban nem ezt tapasztaltam Martin művében. Némelyik jelenet tipikus középkori jelenet (pl.: a lovagi torna, vagy a királyi meghallgatás), csak meg van spékelve kis fantasyval.
A könyv gyorsan olvasható, a párbeszédek felépítettek, a táj leírások sem hosszúak vagy vontatottak. A figyelmes embereknek fel fog tűnni pár nyomdai hiba, de ez ekkora terjedelem után megbocsátható. Több helyen is olvastam, hogy nem elégedettek a magyar fordítással. Ezt én nem tudom megmondani, mivel csak a magyar változatot olvastam, de véleményem szerint a fordítás nem volt rossz, a stílust, amit Martin képvisel, megfelelően átadta (a korhű szöveg környezet érezhető volt). Az író számlájára írom, hogy a hatalmas világot, amelyet kitalált, nem hagyja "üresen". Nem csak megtölti szereplőkkel, helyszínekkel és történelemmel, hanem megtölti azt élettel. A szereplők által elmesélt történetek, legendák és titkok kibővítik Westeros világát.
A könyv terjedelmessége ellenére azoknak is ajánlom, akik egyébként nem vesznek könyvet a kezükbe. Akik vacillálnak, javaslom nézzék meg az első egy-két részt a sorozatból, mert a sorozat elég könyv hűre sikerült. Ha úgy fejezik be, hogy várják a folytatást, bátran vegyék a kezükbe a könyvet is, megéri.
